Illem, amelyet landolás előtt érdemes megtanulnod

Két hétig utazhatsz Japánban úgy, hogy minden szokást kicsit elrontasz, és mégis kedvesen bánnak veled. Az emberek hozzászoktak a látogatókhoz. Az alábbi szokások azok, amelyek megváltoztatják a melletted lévő ember napját, és ezért érdemesebb megtanulni őket, mint a leszidástól félni.

A Japán Nemzeti Turisztikai Szervezet olyan vendéget kér, aki úgy távozik, hogy a hely utána is használható. Ez homályosnak hangzik, egészen addig, amíg nem ülsz egy zsúfolt vonaton, vagy nem állsz egy kapunál, ahol valaki imádkozni szeretne, valaki más pedig portrét az ösvény közepén. Egy kis csend és egy kis odafigyelés a nagyját lefedi. Nem kell tökéletes meghajlás. Egy kicsi, amikor köszönetet mondasz, elég.

Vonat, cipő és az ajtó

Vonaton és buszon a telefonálást utálják a legjobban. Egy halk beszélgetés rendben van. Egy videó bekapcsolt hanggal már nem. Tartsd a telefont némán. Állj félre, és előbb engedd leszállni az embereket, csak aztán szállj fel. Az elsőbbségi ülések azoknak vannak, akiknek szükségük van rájuk, akkor is, ha fiatalabbnak tűnnek, mint vártad. A hátizsák a melledre vagy a polcra való, nem egy idegen arcába.

• A cipő lekerül otthon, sok étteremben, templomcsarnokban és ryokanban. Az orrukat fordítsd az ajtó felé.
• A vécépapucs a vécében marad. A folyosói papucs egy másik pár.
• Szentélynél a szokásos gesztus két meghajlás, két taps, aztán egy utolsó meghajlás. A templomok csendesebbek: nincs taps, egy meghajlás, néha füstölő.
• A szentélyhez vezető úton a szélén menj. A közepét gyakran szándékosan hagyják üresen.
• Ne szúrd a pálcikát függőlegesen a rizsestálba, és ne adj át ételt pálcikáról pálcikára.
• Borravaló nincs. A tálcára tett borravaló összezavarja azt, akinek vissza kell adnia.

A bejárati lépcső, a genkan, az a pillanat, amelyet a látogatók elsietnek. Ülj le, húzd le a cipőt, és zokniban lépj fel. Ha ott van egy papucs, abban menj, amíg egy tábla vagy a csupasz faoltár azt nem mondja, hogy csak zokni. Az a hiba, ha utcai cipőben berontasz. A másik, ha az ajtóban tétovázol a bőrönddel. Menj beljebb, aztán rendezd a táskát.

Save

Szemét, fotó és hangerő

Utcai sarkon ritka a kuka. Ez nem felhívás, hogy az üveget a falon hagyd. Vidd magaddal. Lakóutcában éjjel azt a hangot használd, amelyet egy könyvtár lépcsőjén használnál. A városrész először otthon, és csak utána díszlet. Ugyanez igaz arra a boltra, ahol egy ember áll a pult mögött: köszönj, ne kiabálj át egy kérdést a termen, és ne bonts ki minden csomagot „csak hogy megnézd”.

Ha semmi másra nem emlékszel, a vonatra és a cipőre emlékezz. Néma telefon, előbb a leszállók, cipő le ott, ahol a lépcső ezt kéri. A többit táblán elolvashatod, amikor odaérsz. Japán tele van táblákkal. Ezek a leírt illemszabályok, annak, aki veszi a fáradságot, és megnézi őket.